Aranyosmeggyes (Mediesu Aurit) 
Vámfalu (Vama) 
Avasfelsőfalu (Negresti Oas)
Máriavölgy (Valea Mariei)
Bikszád (Bixad)
Turc (Turt)
Halmi (Halmeu)
Túrterebes (Turulung)
Sárközújlak (Livada) 
Szatmárnémeti (Satu Mare)

Szatmárnémetitől a nagybányai útról (1C) Sárköz (Livada) után 5-6 km-re, Józsefházánál (Iojib) kell délkeleti irányba letérni a 7500 lakosú ebből 1200 főnyi magyar ajkú) Aranyosmeggyesre, amely a sok kis környékbeli falu községközpontja is. A kitérőre a Lónyai-kastély pusztulásában is szép romja csábít. A meggyesi uradalom és birtok a Báthoriaktól leányágon került Lónyai Zsigmond örökségébe, aki romjaiból is sejthető alakjára egy korábbi várkastélyból alakíttatta át. Szabályos négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy olasz rendszerű bástyával. A hajdan kétemeletes kastély kaputornya háromemeletes, még kivehető fülkesorral. Az osztrák kézre került vár 1707-ben leégett. Wesselényi Ferenc váltja ki 1732-ben az akkor már kincstári uradalmat, és építteti újra. A 19. században még lakják a kastélyt. 1940-1944-ben restaurálták, de a háború végén visszavonuló csapatok fölgyújtották. Ma tető nélküli, de büszke rom. A szabadságharc környékbeli eseményeinek emlékét kőobeliszk örökíti meg. A község református templomában Wesselényi-sírbolt. A határában a korábban Batizig (nyugati irányban) szélesen elterülő, a 17. sz. végén Thököly Imre kurucainak rejtekül szolgáló Gombás-erdő kényelmes sétára érdemes hely.
Természeti értéke: Gombás-erdő
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Aranyosmeggyes

A település honlapja

Az avasi zománcos fazekaskerámia előállításának központja, Avasfelsőfalutól 4 km-re. A ma is élő hagyomány műtárgyi darabjait egy helyi múzeumházban lehet megtekinteni. A faluból az Égető-hegy alá tartó úton, a patakot követve 12 km a helyiek által kedvelt iszapos, kénes Büdössárfürdő. A faluból a jobbra tartó túri úton 4 km a Mária-völgyi (Valea Mariei) fogadó és kemping, környékén több ásványvízforrással.
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Vamfalu

A település honlapja

A hágótól 15 km-re, a Fenyér-hegy (1093 m), a Kerek-hegy (1241 m) és az Égető-hegy (865 m) övezte vulkáni katlan magas fenyvesi alatti dombok alján, tulajdonképpen a Túr víz-vidékének felső szegelletében, a Tálna, a Fehérvíz és a Túr patak összefolyásában fekszik az Avasság mai központja, a városi jellegű Avasfelsőfalu. 15 500 főnyi lakosságából 800 magyar anyanyelvű. Középkori jelentőségét a Szatmárba tartó Sóútja is növeli.
A Drágafiaktól, akik Máramaros és az Avasság kisnemesi településeinek is urai, részben hagyományőrző öröklés, részben adomány útján jut a Hunyadiak birtokába. 1633-ban, amikor Bethlen István, az elhunyt fejedelem öccse kapja adományul, már mezőváros.
1686-ban zsinatot is tartottak ott. Az Avasvidék néprajzi és történelmi múzeuma, a vásároshely élő élete a látnivalója. Racsáról (Raksa) 1964-ben a városba behoztak és újra felépítettek egy, a vidék építészetére jellemző múzeumházat, ami ugyancsak megtekinthető. Minden év szeptember 1-jén népünnepélyt rendeznek itt. 
Természeti értéke: Kányaházi-tó
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Avasfelsofalu

A település honlapja

Szatmárnémetitől 44 kilométerre, Vámfalutól csupán 2,5 kilométerre található település. Festői környezetben elhelyezkedő lomblevelű erdővel körülzárt falu. Kis tó ékesíti ezt a települést, de mégsem erről, hanem szénsavas forrásairól vált híressé. A forrás nyomokban klór-, izotónikus-, savas anyagokat tartalmaz. Ásványi koncentrációja: 1200 mg%.

A hajdani híres fürdőtelepet tápláló ásványvízforrás jó ideje elapadt. Érdemes látvány a helybéli kolostor, amelynek ősét 1689-ben Károlyi Ézsajás trapezunti szerzetes apát alapította. A kuruci időkben felégették, majd ötven évvel később már a görög katolikus bazilita szerzetesek építik fel újra. 1948-ban Romániában betiltják a görög katolikus egyházat és a kolostorműködését. 1990-ben újra birtokba veszi az egyház, azóta Mária-ünnepeken (augusztus 15., szeptember 8.) búcsújáró hely.
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Bikszad

A település honlapja

Turc nevét az oklevelek 1378-ban említették először Thwrch néven. Román lakosságú falu, melynek házai a hegyoldalon és a völgyben állnak. A falu környékén hajdan aranyat és ezüstöt is bányásztak. Turc híres volt szilvatermesztéséről is. Fényes Elek az 1800-as években írta a községről: "Turcz, oláh falu, Bereg-Ugocsa megyében, több hegyeken a völgyekben elszórva, 1614 görög katholikus lakossal, s a parochiával. Földje elég termékeny, bort termeszt, erdeje van; hajdan arany ezüst bányái is voltak... Utolsó postája Halmi". A település a trianoni békeszerződés előtt Bereg-Ugocsa vármegye területéhez tartozott. 

Halmi nevét az oklevelek 1216 és 1220 között már említették. 1217-ben Terra Holmi néven, majd 1218-ban a Váradi Regestrum oklevelében is említve volt neve. A Pallas nagy lexikona ezt írta a településről: "Kisközség Ugocsamegye tiszántúli járásában, 1891-ben 2051 magyar lakosa volt. A járási szolgabíró hiv. székhelye. Van járásbírósága, takarékpénztára, s kereskedelmi bankja, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala, takarékpénztára." 
A település napjainkban gyümölcstermesztéséről híres, kiemelkedő az epertermesztése.

A település honlapja

"Az Alföld utolsó menedéke az Avas hegység kapuja. Itt helyezkedik el Túrterebes község a Túr folyó mentén. Pontosabban a Szatmári-sikság és az Avas hegység találkozási övezetében, terül el, 133 m tengerszint magasságban, Románia észak-nyugati részén. Három településből áll: Túrterebes, Túrterebesi Szôlôhegy és Kisterebes (Draguseni). A falu és a község bizonyos területei a Túrmenti Természetvédelmi Terület részét képezik.
Látnivalók: Perényi-kastély, református, római katolikus, görög katolikus templomok, Dónát kápolna, Nepomuki Szent János kápolna
Természeti értéke: Túrmenti Természetvédelmi Terület
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Turterebes

A település honlapja

Nagyközség a Túrháton. 7000 főnyi lakosának kétharmada magyar ajkú. Építőanyag-ipara és korán alapított gőzmalma jelentette az urbánus jellegű élet szervezését, de legalább olyan vonzóan híresek voltak szőlőkertjei a környékbeli dombhajlatokon. Gépkocsiból is fényképezhető az 1760-ban kétemeletesre épített, de egy múlt század eleji tűzvész után csak egyemeletesnek meghagyott korábbi Vécsey-kastély. A faluban a szamosháti magyar népi építészet jellegzetességeit bemutató tájházat rendeztek be. A Sárközzel összeépült Újlak református templomának építését 1450-ben Bárthori Zsuzsanna támogatta. Mai alakját az épületen két alkalommal (1797 és 1900-ban) végzett restaurálás alakította ki.
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Sarkozujlak 

A történelmi Szatmár megye Romániához csatolt részének székhelye a Szamos-síkságra kihömpölygő Szamos partján. Törvényhatósági jogú város. Lakosságának (mintegy 131 000 fő) többsége román ajkú, 41%- a magyar és 2,8%-a német. Szamos-parti várát 1213-ban említik, vele átellenben, a Szamos túlsó partján épült ki később Németi. Későn, 1715-ben egyesültek Szatmárnémeti néven. A 14. századi oklevelek már városi kiváltságairól tanúskodnak. Evlija Cselebi, az 1661-es török büntető hadjárat szemtanú krónikása még rácsodálkozott Szatmár sok ostromot és gazdát kiálló várára is. II. Rákóczi Ferenc parancsára rombolták le a szatmári békekötés évében., 1711-ben. A 18-19. században kereskedelmi-vásári, illetve kézműipari központként a vidék jelentős urbánus településévé válik. A század végén a törvényszéket, majd a megye székhelyét is átveszi Nagykárolytól. Ma fontos vegy-, gép-, könnyűipari és művelődési központja Románia észak-nyugati határrégiójának.
Látnivalók: Főtér, neoklasszikus római katolikus templom, püspöki palota, Dacia Szálló épülete, tűzoltótorony, Fehér-ház, Csizmadiaszín épület, Megyeháza épülete, Ormos-ház, Igazságügyi palota épülete, református "láncos" templom, Kölcsey Ferenc szobra, Irgalmas rendiek zárdaépülete, Vécsey-palota - történelmi múzeum
Természeti értéke: Sárerdő
Bővebb információ: http://szatmarmegye.szatmar.ro/url/Szatmarnemeti

A település honlapja